::::: ::::: --- Audio ---
A magyar néprajztudomány figyelme és a közérdeklődés különböző időpontokban és változó intenzitással fordult bizonyos területek felé. A többi tájegységtől megkülönböztetett érdeklődés elsősorban látványos viseletükre, táncaikra irányult. Így fedezték fel legkorábban, még a 19. század végén a matyó, majd a kalotaszegi és később, már a 20. században a sárközi és a kalocsai népművészetet. Jellemző volt az intenzív gyűjtői érdeklődés is, ezért e négy tájegységről több kiállítható viseletegyüttes és számos különleges viseleti darab, kiegészítő elem maradt fenn.
A matyó és a kalotaszegi női öltözködésre a nyújtott, karcsú alak jellemző, amelyet a szoknyák és alsószoknyák különleges, rafinált szabásával érnek el. A sárközi és a kalocsai ruházat ezzel szemben az egymás fölött viselt sok bő, viszonylag rövid alsó- és felső szoknya révén egy vaskosabb, teltebb szépségideálnak megfelelő öltözködésre ad lehetőséget.
