Irodalom

P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámiák a Déri Múzeumban. I. Debrecen, 2002. 43., 163. kép

Tárgyismertetés

Agyagból korongolt, engobos, domborműves és írókás díszítésű, ólommázas tányérkulacs. Négy kis lábon álló, oldalán szíjtartó pánttal ellátott. Sima szájú. Mindkét lapján stilizált domborműves leveles koszorú, közepén kalászt tartó nőalak és huszár kivont karddal. Készítési helye bizonytalan. A debreceninek tartott kulacs a sárospataki kerámiakészítés korai időszakával hozható kapcsolatba. Domborműves díszítését tekintve ugyanis inkább Sárospataki készítésűnek tarthatjuk, mivel a debreceni fazekasok által használt domborműves technika minden esetben zöldmázas edényeken jelentkezik, míg a sárospataki korai termékek között a legkiemelkedőbbek fehér színű, domborműves díszítésű edények. A díszítmény rendszerében szintén a jellegzetes debreceni edényekkel szembeni idegenszerűséget érezhetünk. A kulacs lapjának szélét követő köríves, középről kiinduló koszorú a hagyományos debreceni mintakincsben nem található meg, ugyanakkor a sárospataki edények világos színű csoportjában a díszítménynek ez a jellegzetes szerkezete. A kulacs díszítőelemeinél ezenkívül a domborműves koszorút gazdagító írókázott elemek közül a ragyogószerű rozettára és a szőlőfürtre figyelhetünk fel. A sárospataki edényeken ez jellemzően nem fordul elő, megtaláljuk viszont a debreceni edényeken. A díszítmény közepén megjelenő két emberalak mintáját tekintve, a nőábrázolás debreceni edényekről a 19. század első feléből ismeretes. A kulacson a nőalakkal szemben huszáralak jelenik meg. A sárospataki edények között a Lévai József által készített céhedényen három huszáralak jelenik meg. Így ez a kulacs valószínűleg a debreceni és a sárospataki fazekasság között a 19. század első felében fennálló kapcsolatoknak lehet egyik bizonyítéka. Amennyiben debreceni fazekasmunkának tekintjük, akkor bizonyos, hogy készítője sárospataki ismeretek folytán ott megforduló fazekaslegény lehetett, ugyanakkor a díszítőelemek hasonlósága révén a viszontkapcsolat, azaz Debrecen hatása Sárospatakra is feltételezhető. A debreceni céhiratokból tudjuk, hogy 1839-ben egy Lévay Mihály nevű legényt szegődtettek. Sárospatakon két Lévay nevű mesterrel találkozunk ebben az időben, mindkettőnek ismerjük egy-egy kiemelkedő edényét. Egyikük Lévay József éppen ebben az évben készítette a fazekaslegénytársak edényét.

M: 27 cm, Á: 22 cm, Sz: 8 cm